Chris Cleave - London lángokban

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen NEM LEHET letenni. komolyan. De erről majd a későbbiekben.

Kanyarodjunk vissza odáig, hogy a szenvedélyem a könyv. Tényleg. Az elsődleges. Mióta kereső ember vagyok, rászoktam arra, hogy mikor megjön a fizetésem, az első, hogy ünnepélyesen elmegyek, és veszek magamnak egy könyvet. Természetesen törekszem az olcsóságra, mert nem vagyok milliomos, BK-s fizetésből, de muszáj megejtenem ezt a kis túrát. Így tettem szert általában a legjobb könyvekre: Egy gyerek. Csak ha te is akarod. Battle Royale. A megalkuvó. Aztán ott van a másik típusú vásárlás, amit csak úgy elmegyek, nézelődök, beleszeretek, és ha elég olcsó is, megveszem. (Minden reklám nélkül, az Alexandrában szoktak jó akciók lenni, volt olyanra példa, hogy kevesebb, mint 3000 ft-ból nem kevesebb, mint 6(!!!) könyvet vásároltam. ) Tengerpart. Holt vágányok. Ööö... nevetnem kéne ezen? Tizenkét éves voltam. Felültem a... És még sokan mások.

Így tettem szert erre a könyvre is, amiről most írni akarok. 500 forintomba került - 2500 ftról volt leértékelve. Ilyen jó könyvet, gyalázat.

Chris Cleave: London lángokban.

Egyszerűen a fülszöveget elolvasva nem bírtam otthagyni többé. Sajnos nem elérhető éppen az, de a rövid tartalmi összefoglalója igen:

Terroristák robbantják fel az Arsenal stadionját. London lángokban áll. Kitör a pánik, az emberek halálra tapossák egymást. A Temze holttesteket sodor… Egy asszony, aki a férjét és fiát gyászolja, levelet ír Oszama bin Ladennek. Dühödt fájdalomkiáltása a családja elvesztése miatt hamar egészen váratlan fordulatot vesz: sajátos hangvételű, kíméletlenül őszinte, naplószerű vallomása részben thriller, részben szatíra, részben szívszorító emlékezés egy halott gyerekre. A kötet hol megrendítő, hol brutális, máskor meg reményt ad. Egyszóval letehetetlen. Szörnyűség humorral – mint az élet…

Fantasztikus könyv. Hős nélkül. Az elbeszélő - az anya - karaktere minden, csak nem tökéletes. Nem az az otthonülő menyecske

típus, aki sütit süt a meccsen lévő férjének és fiának, és illedelmesen hazavárja őket - és de. Életét áldozná szeretteiért, igazi anyatigris, és közben rengeteg elmondhatatlan bűnt követ el a saját családi idillje ellen. Mégsem tartottam bűnnek egy percig sem amit csinált. Annyira emberközelien leírja a lelkiállapotát, megmagyarázza, mít miért csinál - a maga nyakatekert módján persze. Mégis értettem.

Mindigis éreztem, hogy én sem vagyok teljesen normális, de érezni tudom a nő ok-okozati összefüggéseit. Ja, és imádom, ahogy ír. Bár persze ezt lehet a fordítónak kéne megköszönnöm. Imádom azt a szenvtelen, élőnyelvi fogalmazást, ahogy a könyvben mindenki megszólal. Egyszerűen elkezdesz úgy beszélni, ja nem, mert eddig is úgy beszéltél. Gördülékeny, sima, és mégis fájdalmas.

Egyszerűen fantasztikus, szívbemarkoló, és fenomenális. Elcseszettek a szereplők, elcseszett az összes szituáció, minden férfi-női konfliktus szexben csúcsosodik ki, mindenki önző, semmi nem az, aminek látszik, de mégis ott van benne egy jó adagnyi olyan fekete humor, mint néger szájában a negró. Igazi akasztófahumor. De ez az élet. És ettől lesz olyan kicseszettül szimpatikus. Az idézetek szívbemarkolóak. Már vagy tizenötször biztosan olvastam, és van amikor simán siklok felette (még nekem is van olyan lelkiállapotom, mikor így sikerül, mondjuk egy 12 órás műszak után hullafáradtan) de ezeknél az idézeteknél mindig van egy BUMM. Megbotlok bennük, és hasraesik a lelkem.

Odavág a fiatal nő magánya. Ha a családod felrobbantják, valahogy senkid sem marad, alkalmi szeretőkön kívül, akik nem tartanak örökké, a szó legszorosabb értelmében. Megalkuvásokat kell kötnöd, lealacsonyítóakat, és végzeteseket. És hiába tudsz túllépni a halott férjeden, halott gyermekeden soha nem fogsz tudni.

Nem akarok ˝spoiler˝ezni, de nincs happy end a végén. mint az életben. Az életben sem jön a csoda, aki majd jobbá fordítja az életed. Az élet csak rosszabb lesz. És meg kell tanulnunk túlélni valahogy.

Update: Milliószor olvastam a könyvet, de fogalmam sem volt róla, hogy film is készült belőle Gyújtóbomba (Incendiary) címmel. Hát ezt meg kell néznem.