Chris Cleave - London lángokban

Vannak olyan könyvek, amiket egyszerűen NEM LEHET letenni. komolyan. De erről majd a későbbiekben.

Kanyarodjunk vissza odáig, hogy a szenvedélyem a könyv. Tényleg. Az elsődleges. Mióta kereső ember vagyok, rászoktam arra, hogy mikor megjön a fizetésem, az első, hogy ünnepélyesen elmegyek, és veszek magamnak egy könyvet. Természetesen törekszem az olcsóságra, mert nem vagyok milliomos, BK-s fizetésből, de muszáj megejtenem ezt a kis túrát. Így tettem szert általában a legjobb könyvekre: Egy gyerek. Csak ha te is akarod. Battle Royale. A megalkuvó. Aztán ott van a másik típusú vásárlás, amit csak úgy elmegyek, nézelődök, beleszeretek, és ha elég olcsó is, megveszem. (Minden reklám nélkül, az Alexandrában szoktak jó akciók lenni, volt olyanra példa, hogy kevesebb, mint 3000 ft-ból nem kevesebb, mint 6(!!!) könyvet vásároltam. ) Tengerpart. Holt vágányok. Ööö... nevetnem kéne ezen? Tizenkét éves voltam. Felültem a... És még sokan mások.

Így tettem szert erre a könyvre is, amiről most írni akarok. 500 forintomba került - 2500 ftról volt leértékelve. Ilyen jó könyvet, gyalázat.

Chris Cleave: London lángokban.

Egyszerűen a fülszöveget elolvasva nem bírtam otthagyni többé. Sajnos nem elérhető éppen az, de a rövid tartalmi összefoglalója igen:

Terroristák robbantják fel az Arsenal stadionját. London lángokban áll. Kitör a pánik, az emberek halálra tapossák egymást. A Temze holttesteket sodor… Egy asszony, aki a férjét és fiát gyászolja, levelet ír Oszama bin Ladennek. Dühödt fájdalomkiáltása a családja elvesztése miatt hamar egészen váratlan fordulatot vesz: sajátos hangvételű, kíméletlenül őszinte, naplószerű vallomása részben thriller, részben szatíra, részben szívszorító emlékezés egy halott gyerekre. A kötet hol megrendítő, hol brutális, máskor meg reményt ad. Egyszóval letehetetlen. Szörnyűség humorral – mint az élet…

Fantasztikus könyv. Hős nélkül. Az elbeszélő - az anya - karaktere minden, csak nem tökéletes. Nem az az otthonülő menyecske

típus, aki sütit süt a meccsen lévő férjének és fiának, és illedelmesen hazavárja őket - és de. Életét áldozná szeretteiért, igazi anyatigris, és közben rengeteg elmondhatatlan bűnt követ el a saját családi idillje ellen. Mégsem tartottam bűnnek egy percig sem amit csinált. Annyira emberközelien leírja a lelkiállapotát, megmagyarázza, mít miért csinál - a maga nyakatekert módján persze. Mégis értettem.

Mindigis éreztem, hogy én sem vagyok teljesen normális, de érezni tudom a nő ok-okozati összefüggéseit. Ja, és imádom, ahogy ír. Bár persze ezt lehet a fordítónak kéne megköszönnöm. Imádom azt a szenvtelen, élőnyelvi fogalmazást, ahogy a könyvben mindenki megszólal. Egyszerűen elkezdesz úgy beszélni, ja nem, mert eddig is úgy beszéltél. Gördülékeny, sima, és mégis fájdalmas.

Egyszerűen fantasztikus, szívbemarkoló, és fenomenális. Elcseszettek a szereplők, elcseszett az összes szituáció, minden férfi-női konfliktus szexben csúcsosodik ki, mindenki önző, semmi nem az, aminek látszik, de mégis ott van benne egy jó adagnyi olyan fekete humor, mint néger szájában a negró. Igazi akasztófahumor. De ez az élet. És ettől lesz olyan kicseszettül szimpatikus. Az idézetek szívbemarkolóak. Már vagy tizenötször biztosan olvastam, és van amikor simán siklok felette (még nekem is van olyan lelkiállapotom, mikor így sikerül, mondjuk egy 12 órás műszak után hullafáradtan) de ezeknél az idézeteknél mindig van egy BUMM. Megbotlok bennük, és hasraesik a lelkem.

Odavág a fiatal nő magánya. Ha a családod felrobbantják, valahogy senkid sem marad, alkalmi szeretőkön kívül, akik nem tartanak örökké, a szó legszorosabb értelmében. Megalkuvásokat kell kötnöd, lealacsonyítóakat, és végzeteseket. És hiába tudsz túllépni a halott férjeden, halott gyermekeden soha nem fogsz tudni.

Nem akarok ˝spoiler˝ezni, de nincs happy end a végén. mint az életben. Az életben sem jön a csoda, aki majd jobbá fordítja az életed. Az élet csak rosszabb lesz. És meg kell tanulnunk túlélni valahogy.

Update: Milliószor olvastam a könyvet, de fogalmam sem volt róla, hogy film is készült belőle Gyújtóbomba (Incendiary) címmel. Hát ezt meg kell néznem.

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala, Futótűz

Oh, te jó Ég, egy Battle Royale koppintás - sóhajtottam, mikor elolvastam az összefoglalóját. De ez csak a második mozzanat volt.
Az első mozzanat, hogy az interneten lettem rá figyelmes, hogy unos-untalan összehasonlítgatják egyik kedvenc könyvemet a titokzatos nevű The Hunger Games-sel. Azt se tudtam, mi fán terem, csak nem tetszett, hogy csak ezzel a vonzattal találok bármit is róla.
Aztán elolvastam. Először csak ezt:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közö
tti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal...

Fújtam, mint egy dühös macska - ki ne érzett volna már hasonlót, mikor a kedvenc könyvét véli felfedezni egy újban? Meg is fogadtam ott helyben, hogy addig kutatok utána, míg el nem olvasom.
Sikerült is megszereznem, és nagy dérrel-dúrral ültem le elé.
Meg kell mondjam őszintén, faltam. A stílus roppant olvasmányos, emberkö

zeli, látszik, hogy ezt egy nő írta. Az elbeszélés is E/1, ráadásul egy kislány szemszögéből. Ezen kívül nagyon vonz az alapszituáció, nevezetesen ez a ˝belekényszerítettek-egy-életre-halálra-szóló-villámháborúba-amiből-bohózatot-csinálnak˝. Illetve, a vonz nem is jó szó rá talán, még mielőtt elborult elmebetegnek tartana mindenki. Csak érdekel. Érdekel, hogyan vezetik le benne a szereplők jellem(vissza)fejlődését, hogyan lesz valakiből áldozat, vagy gyilkos, érdekel, hogyan dolgozzák fel az elkerülhetetlent. A téma nagyon kényes.
A sikere valószínűleg abban rejlik, hogy polgárpukkasztó, mint a BR volt, a fiatalok szeretik, mert tudat alatt dühönghetnek közben, ebben a világban, ahol a legtöbbje úgy érzi, hogy a felnőttek magukra hagyják őket, hogy a felnőttek csak magukkal törődnek, hogy elvárásaik vannak feléjük anélkül, hogy segítenének - nos, ezeket az érzéseket belevetíthetik az olvasmányélményükbe, ahol kőkeményen le vannak írva a fentebb említett dolgok. Ezért válhat KAtniss új hőssé, példaképpé számukra.

És, hogy miért a fiatalokat említem? Mert ez kőkeményen ifjúsági regény. Ez nekik készült. Mind az érzelmi, mind a megfogalmazásbeli módja miatt. Egy amerikai Battle Royale. Ahol az alapszitu ugyanúgy megvan, viszont sokkal kevésbé naturalisztikusabban, sokkal lágyabban fogalmazva, és virágnyelven írva az öldökléseket.

Na,nekem viszont pont ez nem jött be. Az a fajta vagyok az életben is, aki szereti nevén nevezni a dolgokat, és nem vagyok vevő a ködösítésekre, és a finomításokra. Szeretem, ha valami minél életszerűbb, nem egy elérhetetlen másik világról akarok olvasni. És ez nem a helyszíntől függ szerintem, sokkal inkább a megfogalmazástól, és a cselekménytől.

Pici elkanyarodás után, nemes egyserűséggel le*nyál*-aztam a könyvet, attól függetlenül, hogy tulajdonképpen tetszett. De azért örültem volna, ha nincs benne az elengedhetetlen

szerelmi szál. Valószínűleg lehet szerelmi szál nélkül is jó könyvet írni, bár nem nagyon divat megpróbálni. Ennek ellenére értem, miért van benne, és sejtem a célközönséget is, tekintve, hogy Suzanne Collins azidőtájt, mikor én születtem - tehát jó 20 éve - még a Nickelodeonnak írt.

Ez persze nem baj.

Tulajdonképpen tetszik a könyv, jó kitalált disztópikus jövővel.Nagyon ötletes a PR-je is, legjobban a Kapitólium honlapja tetszett - http://www.thecapitol.pn/ - ahol regisztráció után besorol az egyik körzetbe.:) Én a 8. Körzet lakója lettem, ez pedig a textilipar

körzete. Jópofa.:)

A Futótőznél viszont először megenyhültem. Ugye ez már a következményekről szól, így sokkal eredetibb ötlet, mint az első rész volt. Tetszett a lázadás lassú, fokozatos megírása, tetszett, ahogy felvezeti, és tetszettek az apróságok, amire kitért.

Katniss az első rész végére nagyon szimpatikus lett, igazi kis mufurc fenegyerek, magamat láttam benne én is egy kicsit.

A második kötet végére viszont kicsit kiárándultam. A sok hisztérikus sírás, ájulás, a mártírkodás és satöbbi... Oké, hogy egy 16 éves lány valószínű, hogy így fogja fel a dolg

okat, de ez nekem akkoris sok volt. Főleg azok után, hogy Katnisst milyen kis fenegyereknek ismertük meg. (Harry Potterből is ott ábrándultam ki mikor elkezdett

mártírkodni...)

Összegezve: Tetszik, ha nem is a sztori, de a felépített világa igen - ha nem állok le összehasonlítgatni a BR-rel, eléggé a lelkivilágom ahhoz, hogy utánaolvasgassak, rajongjak, regisztráljak a Kapitólium honlapján, és hasonló marhaságokat csináljak - de ezek akkor jelentkeznek csak, ha egy-egy könyv megragad. A filmet is kíváncsian várom, ami 2012 tavaszán kerül a mozikba.

- Az Éhezők Viadala -
Eredeti cím: The Hunger Games
Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 300

Kiadás éve: 2009

Fordító: Totth Benedek

- Futótűz -

Eredeti cím: Catching Fire

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.

Oldalak száma: 314

Kiadás éve: 2010

Fordító: Totth Benedek

Bemutatkozó

Nos, egyre több az olvasósblog körülöttem, és úgy döntöttem, miért is ne készíthetnék én is egyet?:) Aki régebb óta ismer, az automatikusan kapcsol össze a könyvekkel, és nem is ok nélkül: 3 éves korom óta olvasok, és ez az elsődleges hobbim. Mert a többi cserbenhagyhatott. A színház, a zene, a tánc, ezek mind magamra hagyhattak, de az olvasás nem hagy el engem soha, és a könyvek akkor is a barátaim, ha éppen nyomorultul elhagyottnak érzem magam.
Nem fogok sorrendben haladni a könyvekkel, eleinte az újraolvasásaimról, régebbi könyvélményeimről fogok írni. Előre szólok, hogy nem vagyok biztos benne, hogy a stílusom mindenkinek tetszeni fog - kissé szabadszájú vagyok.
Nem célom, hogy precízen leírjam a könyvek tartalmát - fölösleges, mindegyikhez létezik fülszöveg. A - számomra- lényeggel fogok foglalkozni, és a hatásával.

Hát akkor - harcra fel.:)